Nos, a végére értem a hírhedt Army of Two trilógia második részének végigjátszásának. Mit is mondjak elöljáróban: Elég vegyesek a tapasztalataim. Azt már most kijelenthetem azonban, hogy az Army of Two – The 40th Day című epizódja nem tudta elérni az első rész sikerét. Pont, ahogy ez várható volt. Van, amiben erősebb ugyan, mint az első rész volt, de az nem játékélményt befolyásoló élmény sajnos.

 

A játék indítása után azonnal feltűnik, hogy a készítő csapat – tanulva az első rész feleslegesen túlbonyolított menürendszeréből – a minimalizmusra törekedett. Jobb is ez így, mert kifejezetten nem szeretem azokat a játékokat, akik már a menüben kóborlást is játékélménynek próbálják eladni. Van itt minden, ami szem – szájnak ingere, maszkok készítésétől kezdve egészen a több játékmódokat felsorakoztató online csatákig minden. Ezen felül tudunk párosban játszani is online, tudunk offline, sőt, arra is lehetőség nyílik, hogy az egész játék történet módját küzdjük végig online vagy offline társunkkal. Ezek hiányában az egyedüli küldetések maradnak a gép által irányított partner segítségével. Fura volt látni, hogy a játék nem a nevén nevezi a társunkat, hanem egyszerűen csak „Bot”-nak szólítsa. Menj ide ott vár Rád a „Bot” vagy Siess ide, segíts a „Bot”-nak, esetleg „A küldetés sikertelen, meghalt a „Bot”. Kellemetlen. Hát, olyan nehéz lett volna leprogramozni, hogy az épp aktuális társunk neve jelenjen meg?! Nem hiszem. S ez csak az egyik gyerekbetegsége a játéknak. Amúgy megmaradt a parancs osztogatási rendszere is, de azt sem tökéletes. Bizonyos helyzetekben ugyanis egyszerűen nem hajlandó végrehajtani a kiadott utasítást. Aztán a maszkkészítés is egy nagyon jó ötlet volt a játéktól. Készíthetsz magadnak maszkokat, amiket aztán viselni is tudsz a nagy igazságosztás közepette. Egyetlen „apró” szépséghibája van a történetnek, hogy a maszkokat csakis az Electronic Arts online felületén tudod elkészíteni, majd beimplementálni a saját játékodba. S, hogy mi ezzel a baj, azon kívül, hogy ugye, ha offline játszol vagy épp nincs interneted, akkor ugye ezt el is felejtheted?! Az, hogy a csodálatos EA a játék megjelenése utáni 40. napon tulajdonképpen megszüntette a honlapját a terméknek, így ha van, interneted se tudsz hova felmenni maszkokat eszkábálni magadnak! Gratulálok! Igazi vásárlóbarát húzás volt ez. A meglepő azonban az, hogy a játék online módja, a megjelenése után 9 évvel is működik és játékosokat is lehet rajta találni. Mikor ez a teszt születik (2019-04-12) még mindig vannak, akik játszanak ezzel a játékkal és lehet velük online csatázni. Mi ez, ha nem szavatosság a javából?!

 

A játékmenet a már első részből megismert vonalon halad tovább. Tulajdonképpen semmi újdonság nincs benne. Olyan mintha az első résszel játszanánk, csak más pályákon, más színek között. A játék története megér 1 – 2 keresetlen szót. A két hősünk most Kínában kalandozik, és ott osztja a halált, egy épp hatalomra kerülni próbáló ex-társunk képében. Semmi különös tényleg, a szokásos megbosszulós, igazságosztós klisék. A grafika látványosan nem lett jobb az első részhez viszonyítva. Kínában járunk, minden vörös meg fehér meg narancsságra. Az a kis javulás, ami felfedezhető ennek tekintetében, az meglepő módon nem a játékmenetben van, hanem a fegyverek tuningolása közben. Nagyon szépen megcsinálták. A választék is bővült, s ha akarjuk, akkor most már – korlátozás nélkül – a legbetegebb összeállításokkal indulhatunk harcba. (Én egyszer gránátvető és RPG párossal vittem végig benne 2 pályát. Hát… kő – kövön nem maradt, képzelhetitek.) A fegyverek fejlesztése kicsit javult. Most már van is némi hatása a használatukra, a hatékonyságukra a rájuk pakolt kiegészítőknek. Érdekes amúgy, mert a készítők nem igazán követtek semmilyen rendszert a feloldható egyre jobb kiegészítők rendszerezésében, mert nem ritkán a legutoljára kioltható fejlesztés pont a leggyengébb és nem a legjobb, a legerősebb, ahogy logikusan várnánk. Volt, hogy egy mesterlövész puskának az alap beállításait hagytam változatlanul, mert bármit pakoltam volna rá, az csak gyengítette volna. Ebből is látszik, hogy ezt a készítők se gondolták komolyan. Nagyobb változás igazából csak a hírhedt Aggro rendszer feltöltésén van. A fegyverek kiegészítői abban variálódnak a legjobban, hogy adott fegyverrel gyorsabban vagy lassabban tudjuk-e feltölteni az Aggro-t. Na és az Aggro rendszer! Igen, természetesen megtartották, de ahogy most visszagondoltam, én egyszer nem használtam, pedig élből HARD fokozaton vittem végig. Elcsépeltnek éreztem és eszembe sem jutott. (Akkor már tényleg nem lett volna benne semmi kihívás.) Persze, itt is itt van és 2 – 3 fejlövéssel teljesen fel lehet tölteni, de én nem használtam. Ami újításként emelhető ki, hogy most már mi tudjuk irányítani a társunkat akkor, ha minket netán kilőnek. Az első részben ugye az volt, hogy a társunk akkor komótosan oda cammogott hozzánk és elkezdte húzgálni a testünket a grabancunknál fogva – általában a legnagyobb tűzharc kellős közepébe – ahol az egyik gombot nyomva tartva élesztett fel minket. Aranyos volt ez, de lassú és iszonyatosan idegesítő a 3. ilyen alkalommal, mikor a mi nagy megmentőnket szitává lőtték közben. Itt ez kicsit javítva lett, mert már mi irányíthatjuk a számunka legközelebbi fedezékbe és a felélesztésünk is automatává vált, nem kell nyomogatni semmilyen gombot közben. A társunk IQ-ja is fejlettebb lett és már nem gyalogol bele vakon a legnagyobb golyózáporokba. Az egész játékban egyszer kellett csak megmentenem kb. Most már egyébként választhatunk magunknak taktikai öltözetet (az első végigjátszás után) ahol ki tudjuk választani, hogy sima utcai ruhában vagy nyakig páncél vértben induljunk akcióba. Ez csak optikai tuning, tehát nincs játékélményt befolyásoló hatása. Ha utcai ruhában megyünk, akkor sem fogunk hamarabb meghalni pont, ahogy akkor sem fogunk tovább élni, ha szinte robotzsaruként kezdjük a küldetést. Mozgásban sem hat ez semmire, teljes vértben is ugyanúgy bukfencezünk majd, mint farmer – póló kombóban.  Választhatunk maszkot magunknak is, a társunknak is, az előre eltárolt kb. 20 sablon közül. Érdekesség, hogy mikor olyan utcai öltözetben indultam csatába (tehát: Maszk nélkül) akkor is elvégezték a maszkot az arcunkra húzzuk mozdulatot a semmivel. Sőt, olykor úgy beszélnek, hogy nem is mozog a szájuk. A készítők gondolom úgy voltak vele: „Há’ úgyse látszik a maszk alatt!” Jah…és, ha maszk nélküli skint választ a játékos?!

 

Több lett a túszmentési helyzet a játékban. Okosan taktikázva, kisebb osztagokat tudunk egyetlen pillanat alatt ártalmatlanná tenni azzal, hogy a parancsnokukat hátulról meglepve bilincseljük meg. Sőt, lett egy új vicces kis trükk is, amit én csak Barney Ross effektusnak neveztem el (Barney Ross a Feláldozhatók című filmből.). Amikor is, hirtelen ront ránk az ellenség egy olyan közegben, ahol nincs fedezék, nem tudunk elbújni (egy liftben mondjuk) s ekkor hősünk (látszólag) megadják, magukat s a kezüket feltartva térdelnek le önszántukból a támadóik előtt, majd egy megfelelő pillanatban megnyomott gomb hatására, hirtelen pisztolyt rántanak, az idő lelassul, és el is kezdődik a fejlövések osztogatása. Nagyon hangulatos! Igaz, elég ritkán van rá lehetőségünk. A játék amúgy iszonyatosan scriptelt. Néha – nagy ritkán – vannak döntés helyzeteink, amik közül választhatunk, de az se igazán van hatásra az események alakulásának. Nem egyszer előfordult például, hogy észrevettem egy ellenséget a pálya elején – effektív, mikor még el sem indultunk, csak lerakott minket a rendszer a pálya elejére – s miután lelőttem, elindulva a játék ugyan úgy lejátszotta a vele kapcsolatos animációt – nélküle – mintha le sem lőttem volna. S ebből van egy halommal. Olyan is előfordult, hogy nem azt az ellenséget lőttem le elsőként, amelyiket a játék szerette volna – vagy hamarabb lőttem le, mint erre utasított volna – s máris kivégezték a megmenteni próbált túszt. A túszok megmentése szintén nincs hatással a játékra. Ha megölik, romlik kicsit a morálunk bár (amit sosem értettem, hogy mire jó, hisz nincs hatással semmire) és a pénzt is bukjuk értük, de úgy ennyi. Minden túsz ugyanúgy néz ki, ugyanúgy viselkedik, ugyanaz a hangjuk. Totál sablon az összes. Az ellenségek viselkedése amúgy meglepően jó! A túszokat például nem igazán tartogatják. Egyszer mellé lősz és simán kivégzik! Ugyanez a helyzet akkor is, ha pajzsként tartják maguk előtt. Ha meg még sisak is van rajtuk, a fejlövés koránt sem hatékony kis pisztolyból. Vannak dedikált főellenségek (mindössze 2 fajtát sikerült összehozniuk az egész játékban) amiket azért „nehezebb” likvidálni, mert mindent kibíró páncéljuk van (tényleg, simán nyelik a rakétákat még fejlövések esetén is) így őket csak vagy a hátukon, vagy az épp használt fegyverükön kell lőni. Egyáltalán nem nevezhetőek méltó ellenfeleknek, mert csiga lassúak és mindig kiállnak valami jól látható helyre, hogy még csak véletlenül se kelljen keresgetni őket. Olykor hívnak némi erősítést, s akkor megjelenik 3 – 4 könnyű géppisztolyos csatlós, de sok vizet nem zavarnak. Érdekesen pislogtam akkor is, amikor a legnagyobb tűzharc közepette sikerült pacsit váltanom a társammal (véletlenül) s az ellenségek, akkor megálltak. Amikor pacsiznak, akkor nem öljük meg őket! – óriási!

 

A játék végkifejlete eddig a legnevetségesebb. Itt nincs a végén elkeseredett harc a hatalmas túlerővel szemben! Nincs a pofánkba vigyorgó, nálunk sokkal erősebb és folyamatosan csaló főellenség sem. Egy kisebb terasz kipucolása után berobbantunk egy ajtót, ahol vár ránk a főgenya, akit egyetlen gomb lenyomásával tudunk likvidálni. Semmi hatalmas monológ, színpadias cinizmus, netán bármit is megváltoztató morális döntés. Kicsit olyan, mint a Világok harca című film végső nagy összecsapása: Semmilyen! Nincs is! Elmarad! Végig gyilkolod Kínát azért, hogy a végén kapj egy kérdést a játéktól, hogy megölöd-e a fő gonoszt vagy nem?! Ennyi?! Ennyi az egész?! Ezért gyilkoltam le a haverommal fél Kínát?! Igen. Ennyi… Elmarad a katarzis.

 

Összességében véve, meg sem közelíti az első rész színvonalát. A grafika semmit nem javult és bár vitathatatlanul vannak kellemesebb pillanatai ennek a játéknak, de még csak közepesre sem sikerült. Nagy kár érte, mert tényleg vannak benne jobb részek, de mindvégig hiányzik belőle valami. Valami, ami motivál, ami további lövöldözésekre sarkall. S a játék végigjátszása után aktívvá válik egy új öltözet és 2 csalás is (nagy fej és végtelen lőszer) de már nem volt hangulatom kipróbálni őket. Nagyon ízetlen és unalmas…